1. Álom szint

Egy álom indította el bennem a transzcendens valóság keresését. Erre az álomra több mint húsz év távlatából is emlékszem. (1998 ban álmodtam.)

Álmomban egy üres moziteremben ültem. Senki más nem volt ott rajtam kívül. Valahol a nézőtér közepén ültem egy bordó székben és egy régi filmet néztem. A moziban sötét volt, csak a vetítővásznon vibráló film fényei világítottak. Nem féltem, hogy egyedül vagyok, teljesen lekötött a film. Arra a jelenetre emlékszem, hogy egy régi 1930-as évekbeli automobil robog egy úton, a sofőr mellett talán ült is valaki. Ekkor a vetítővászon szétnyílt és a résen keresztül aranyló fényt láttam átszűrődni. Majd egy ember körvonalú de arc nélküli szintén fénylő alak nézett ki a résből és arra emlékszem azt mondta: - Jó úton haladsz.

Kedvesen, de határozottan mondta ezt. A vetítővászon még ekkor is forgott a film. Nem féltem, nem éreztem semmi különöset, csak épp meglepődtem a jelenségtől és a mondattól. Mégis ez indított el egy olyan úton, melynek során éppen ennek az álomnak a jelentését akartam megfejteni. Eleinte bizony azt gondoltam valamiféle angyalszerű lény hatolt be az álmomba és üzent. Mostanában úgy vélem saját lelkem üzent nekem, vagyis az egónak. Végül is úgy gondolom, hogy ez volt az én első transzcendens élményem.Válaszokat kerestem pszichológiában, vallásokban, filozófiában, és effélékben, hogy valóban transzcendensnek tekinthető ez a szubjektív élmény. Kezdetben nem volt ez tudatos keresés, csupán néhány éve jöttem rá arra, hogy ez az a pont ahol történt valami fontos és elkezdett körvonalazódni egy út.

Utólagos megjegyzések:

Ez volt az első megnyilvánulása a "túloldal"-nak, a hétköznapi valóságon túlinak. Még ma is emlékszem az őszinte meglepődésemre, ahogyan kizökkentem az álomból, de nem ébredtem fel. Közben forgott tovább az álom, mégis a mindennapok tudatossága szintjén láttam azt a bizonyos álombéli alakot. Számolnom kell azzal a földhözragadt lehetőséggel is, hogy ez tényleg csak álom volt, nem jelentett annál többet. Mégis emlékszem rá, ennyi idő távlatából eléggé élesen. 

 

2. Álom és ébrenlét közötti szint

Véletlen baleset, pontosabban teljesen nevetséges sérülés vezetett a következő érdekes élményhez. Az 1998-as álomtól eltelt időben már elvégeztem egy filozófia szakot, jónéhány jóga-filozófiával kapcsolatos könyvet elolvastam. De érdekelt a durva anyagi világ is. Egy nap azt gondoltam, hogy majd egy orvosi szikével ki tudom vágni egy pillanatragasztós tubus beszáradt végét, hogy megragasszak valamilyen nagyon fontos PC-alkatrészt, amit épp akkor bütyköltem. A szike nagyon szépen beleszaladt a hüvelykujjamba és egy kis részen megvágta azt. Bagatel, nevetséges sérülés. Mégis, talán a vér látványától, vagy mástól, szokatlan módon rogyadozni kezdett a lábam, és keztem elveszíteni az eszméletem. Ájulás környékezett. Nevetséges. Otthon voltam, a családdal.  Leültettek egy fotelba én meg szorítottam a sebet. 

Ájulás és éberség között voltam, kezdett eltűnni a világ. De nem akárhogyan!

Mintha egy színházi függönyt vagy egy eltépett fátylat húztak volna szét, a szemem előtt. Tisztán láttam a fátyol szálait is. A fátyol külső oldalán a világ még ott volt a maga három dimenziós terével. Látható volt a szoba, a benne lévő bútorok, ugyanakkor egyre inkább kezdtek elhalványulni. A fátyol mögött pedig aranyfényben álló végtelen nyugodt és békés teret láttam. Önmagam voltam, nem olvadt szét az egóm, én voltam ott, és öntudatomnál voltam. Nagy nyugalmat éreztem. A fény nem volt bántó, vakító. Nem volt ott más csak én. Nem a szemeimmel láttam, hanem az elmémmel fogtam föl azt a fátyol mögötti világot. 

Megjegyzések:

2015-ben történt az eset. Félig öntudatlan állapotba kerültem, de nem vesztettem el az eszméletem orvosi értelemben. Az élményt nyilvánvalóan eredményezhette a vér látványa, ami sosem fordult még elő. A vérvételektől soem féltem, vagy iszonyodtam, nem is fordítottam el a fejem amikor vért vettek tőlem, ez nem okozhatta a rosszullétet, de tévedhetek is. Nem tartom indokoltnak az ájulást ettől a sérüléstől, talán nem ettem előtte eleget, leesett a vércukor szintem, vagy leeshetett a vérnyomásom, nem tudom biztosan mi vezetetett ehhez az élményhez. 

Úgy gondolom, láttam valamit, pontosabban bepillanthattam a hézköznapi szemmel látható világon túlra ha csak egy pillanatra is. Vagy mindez a képzelet játéka volt a félig ájult állapotban.

3. Tudatos szint

Ez már kissé bonyolultabb eset, vagyis inkább esetek, jelenségek.

A tudatos szinten való "földöntúli" ? megtapasztalása eléggé furcsa dolog és előzetes nem pedig utólagos megjegyzéseket fűznék ehhez. 

Megjegyzések: viszonylag erős szemüveget viselek állandó jelleggel (2,5ös-3as, cilinderes), valamint számolnom kell azzal, hogy idegi erdetű vagy stresz hatás vagy szem ideghártya sérülés eredményezi az időről-időre előfordú megtapasztalásokat. Szakorvoshoz viszont nem mentem el.

Kamaszkorom óta látok kissebb fénypontokat pillanatokra megjelenni a látóteremben. Néha ezek egy helyben többnyire a periférikus látónezőben jelennek meg. Néha aranyfényűek, néha ezüstösek, a kisebbek pirosas vagy fekete színűek. Kamaszkoromban inkább a periférikus látássommal tudtam érzékelni ezeket a fénypontokat és ha hirtelen rájuk fókuszáltam eltűntek. Többnyire falon, szőnyegen egyéb sík felületeken jelentek és jelennek meg. Néha elég sűrűn feltűnnek, akár naponta többet is látok, máskor hónapokra eltűnnek. Felnőtt koromra már nem csak a periferikus látómezőben láthatom ezeket, és kissé hosszabb ideig tudom megfigyelni a jelenséget.  Rendkívül ritkán pulzálva jelennek meg a levegőben lebegve és olyankor egy halvány holdudvaruk van az izzó középpont köröl. A fény sosem bántó, vagy zavaró. Ha időhöz kötném a jelenség létrejötte és eltűnése közötti időt valószínűleg az 1 másodperc körül mondnám a leghosszabb időt. Inkább érzékelhető jelenség ez mint megfigyelhető. 

További megjegyzések:

Nem igazán találtam az interneten erről a jelenségről irodalmat, mivel nem is tudom mit kell keressek a bejegyzések között, nem tudom mi a nevük ezeknek a fényló pontokanak amelyek "megjelennek" a szemem előtt. Valamit mégis találtam, egy angolnyelvű cikket: a '70-es években egy amerikei asztronauta számolt be bizonyos tűzlegyekről -legalább is ő így nevezte el azt, amit egyszer megtapasztalt - amelyek az űrkompot vették körbe és az űrjajós pici fénylő pontoknak látta ezeket. (Sajnos már nem találom az internetes cikket, beszámolót erről az esetről.) 

Szerencsére találkoztam egy olyan emberrel is akivel megoszthattam ezt az élményt és nem nézett bolondnak, mivel ő is tapasztalt hasonlót. Vele szoktam megvitatni a fentebb leírt tapasztalásokat.

Mára inkább megszokottá vált számomra ez a jelenség, kíváncsi vagyok mi lehet ez, semmiféle negatív vagy pozitív érzést nem érzek a megtapasztalás közben. 

 

Zárszó

Ezek voltak azok az élmények, megtapasztalások, melyeket szerettem volna megosztani azokkal, akik valami többet sejtenek vagy gondolnak, hogy létezhet a hétköznapi valóságon túli valóság amit meg lehet tapasztalni.

Szándékosan törekedtem arra, hogy ne használjak vallásos fogalmakat: Isten, Jézus, hit, lélek, szellemek, fénylények, vallás, ezotéria, meditáció stb. (Az alcímben szerepel az Isten szó mert nagyon is lényeges.)

Valami van a tudatosság magasabb szintjén, valami van a testi világon túl. Valam békés, nyugodt, ami nem vádol, nem kér számon. Én nem éreztem vádat, számonkérést, fenyegetést az élmények megtapasztalásakor. Imádkozni ritkán szoktam - többet kellene -, hálát adni viszont igen gyakran, főleg ezekért az élményekért.

Ezotériával jógával, filozófiával, vallásokkal már nem foglalkozom. Ezotériával csak minimálisan voltam kapcsolatban, sok értelmét nem látom. Jóga előadásokat néha meghallgatok a neten, ebből az érdeklődésből ennyi maradt meg. Vallásokkal sem foglalkozom, főleg melyek mára már intézményesültek, még a scientológiával is kapcsolatba kerültem (erről majd megírom az élményem). (Hiszek Istenben, de nem a vallásokban.) Mások harminc éveket meditálnak és még azután sem látnak semmit, nem tapasztalnak meg semmit. Kérni kell a megtapasztalást, de kérés nélkül is jöhet bárki számára. Nem hiszek a lélekvándorlásban, de hiszek az újjászületésben, viszont még nem világos számomra mit is jelent az újjászületés fogalma pontosan. Könyvekből, internetes cikkekből vagy olyan mesterektől, akik nem láttak semmit és csak beszélnek arról amit megtanultak valahonnan - nem érdemes ezekből a forrásokból ismeretet szerezni. Egy forrás van aki élő forrás. Tudod ki az, tudod kit kell kérdezz. Válaszolni fog.

Aki rátalál erre a néhány beszámolóra, további jó és izgalmas útkeresést, élményeket kívánok!

Oldal: Az út kezdete
Tanuságtételek és más írások - © 2008 - 2024 - tanusagtetelek.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat