Álmok.

1. Égi mandala

 

Bizonyára másoknak is voltak már különleges álmai, melyek merőben különböznek a megszokott, néha zavaros, mindennapi életből merítkező álmoktól. egy rövid de annál érdekesebb álmom szeretném itt megosztani. (2021. augusztus 10-ről 11-re virradó éjjel álmodtam a következőt):

Többnyire visszaálmodom magam a szülői házhoz - jelenleg panelban lakom - amely kertes ház, viszonyleg nagy udvarral. Tehát én az udvron vagy a teraszunkon állhattam és onnan figyeltem az eget. Álmomban esefelé vagy éjszaka lehetett, az égen mindent beterítő gomolygó fekete felleg lebegett. Felemelkedtem és innen láthatóvá vált a horizont görbülete, nagyon távolra lehetett tekinteni. A gomolygó fekete felhő egyre sűrűbbé vált, és nem is felhő volt hanem valamiféle sötét köd, amely egyre közeledetett a talajhoz. Ekkor az égből egy fényes sugár csapott le, egy fénylő csóvát maga után húzó űzgömb. Hasonlított a becsapódás arra az orosz meteorra, amely 2013. február 15 körül érkezett a légtérbe és okozott robbanást. 

Körülbelül így nézhetett ki az álombeli jelenség (Photoshop kép).

Ahhogyan a robbanás megtörtént, az égen megjelent egy fehér mandala forma, amely a talajtól félkörívben helyezkedett el a föld és a gomolygó fekete köd között. Úgy látszott, sikerült kiszorítani a feketeséget a földről. Nem tűnt el a sűrű köd, de jelentősen visszahúzódott a földtől. 

(2. "Manó" (?) feltöltés alatt)

---

 

3. Kirándulás a frontvonalra

Szerencsére igen ritkán álmodom „különleges"-et így jobban meg bírom ítélni, mely álmot érdemes lejegyezni, esetleg feltenni erre az oldalra. 

Szükséges egy kis előkészítés, hol is álmodtam. Jelenleg ugyanis a nagyapám lakásában lakom, aki 2009-ben hunyt el kórházban – tehát nem ebben a lakásban. 2018-ban ide költöztem, előtte albérletbe adogattuk ki a lakást, sokan laktak itt 1-2 évekig.

Álmomban a nagyszobában voltam láttam a régi berendezési tárgyakat még nagyapám idejéből. De nem színesben, hanem fekete-fehérben jelent meg a szoba, egyébként színesben szoktam álmodni. A régi kihúzható kanapén feküdtem, takarók között és nagyapámat hívtam. Mintha aznap halt volna meg, sírtam, kiabáltam, mint egy kisgyerek, még látni szerettem volna. Hirtelen a takarók körül forgószél támadt és megjelent valaki. Nem vagyok biztos benne ki volt, talán nagyapám, de nem ismertem fel. Fiatal férfi volt és ahogyan csitult a forgószél körülöttünk a szoba is megváltozott, kiszínesedett.

Utólag úgy gondolom, akkor kerültem a „másik helyre”. Hat vagy hét ember volt ekkor a szobában, ami ugyanaz volt mint a korábbi nagyszoba de a berendezési tárgyak megváltoztak. Székek, egy kanapé, szekrények, polcok teljesen másképpen helyezkedtek el, mint előtte, eléggé kaotikusan össze- vissza húzgálva állatak a székek, szekrények. (Amikor ezt lejegyzem, zajlik az ukrajnai háború! Ez is biztosan hatással van az álomra.) Nem ismertem fel azokat, akik a szobában voltak, de ők mintha ismertek volna engem, nagyon izgatottak voltak mikor megjelentem.

Nagyon sok információt zúdítottak rám, mondtam is nekik, nem biztos hogy minden meg fog maradni az emlékezetemben. Azt válaszolták nem baj, a lényeg megmarad. Tényleg kevés dologra emlékszem. Először nagyapámmal beszéltem (akit a fiatal férfival azonosítottam), pontosabban ő hozzám. Elmondta mit csinálok rosszul az életemben, mely tevékenységeket hagyjak abba. Jellemzően az álatala elmondottakból, annak pontos részlateire emlékszem a legkevésbé. Nehezen szembesülünk azzal, mit kellene másként csinálnunk az életünkben. De azt hiszem a lényeget megértettem.

Mások is odajöttek hozzám, leginkább egy nőre emlékszem, aki azt tanácsolta menjek el ebből a lakásból, ez nem „szeretetlakás”, keressek jobbat ennél. (Annyiban igaza van, hogy nagyon magányos vagyok itt egy ideje.) Odavezettek a teraszra (földszinti lakásról van szó, beépített terasszal) ahol ki voltak nyitva az ablakok és mintha valami katonai megfigyelő hely lett volna, az ablakon keresztül távcsövekkel kémlelték a tájat. Minden arra utalt háborús helyzet van. Odaát is. Érezni lehetett a feszültséget, nagyon aggódtak, idegesek voltak. Talán a feszült viselkedésük miatt kicsit bizalmatlan voltam velük szemben, hittem is nem is, amiről beszéltek – mint mondtam kevés maradt meg pontosan miről is volt szó. Elém tettek egy kézzel megrajzolt sematikus térképet, - valószínűleg az itteni helynek egy vázlatos rajza lehetett - hogy jelöljem be azt az állást, pozíciót ahová szeretnék majd menni később ha majd itt leszek. (Halálom után? Ide kerülök majd, erre gondolt?) Mert harcolni kell. Ez egy ilyen hely, ahol dúl a háború és a frontvonalban vagyunk. Mondták azt is mi lesz majd a feladatom, de arra nem emlékszem pontosan.

Aztán elvezettek egy békésebb szobába. Itt gyerekek, fiatalok voltak vidáman, gondtalanul játszottak, nevettek, futkároztak, tudomást sem vettek arról, hogy a szomszédban mi történik. Sokkal világosabb fényesebb hely volt, a levegőben vékony fényhúrok jelentek meg és tűntek el, vibrált minden az energiától, de nagyon beljebb nem lehetett menni. Éreztem valamilyen erőnek a húzását, ketten fogtak le és úgy vezettek tovább innen. Már visszafelé terelgettek, az ébrenlét állapotába, vagy pontosabban az én világomba.

A visszatérés eléggé izgalmasra sikerült. Lényegében közvetlenül a csatatérre vittek, a harcvonalba. A biztonságos résznél húzódott egy sárga drótkerítés. Ezen átugrottunk, de beleakadt a ruhám és úgy kellett kiszakítani, mert igyekezni kellett. Innen már nagyapámmal mentünk. Arra emlékszem nagyon gyorsan kellett futni, ami különös volt, hogy minden nagyon közel van egymáshoz, pár méterre volt csak az úti cél 10-15 méter talán, mégis nagyon gyorsan kellett szedni a lábunkat. A sárga kerítés után volt egy 2 méteres(!) amolyan senki földje, sárgás, homokos vonal, néhány fém tankakadállyal. E mögött szögesdrót húzódott. Lényegében az I. világháborúból ismert frontvonal volt, de minden egymáshoz vészesen közel. Tankok szerencsére nem voltak, viszont folyamatosan rohant felénk az ellenség. Rengetegen, ordibálva, üvöltve, hörögve. A már említett I. világháborúra emlékeztető egyenruhákban, hosszú szürkés-barnás kabátban rohantak tömött sorokban felénk és a szögesdrót felé. Fegyver nem volt náluk – lehet ez már a fantáziám terméke, de nekem úgy tűnt zombikra hasonlítottak, és undorító hatalmas halott szemű patkányfejű embereknek látszottak. Voltak akik átvergődtek a szögesdróton, na ezek között kellett a senki földjén oldalvást rohanni. Nem neki a patkányembereknek, hanem jobbra végig a senki földjén. Mint írtam ez a rész csak néhány méter volt. Addig kellett rohanni, míg elértünk egy szürke, ovális ablakos szobát. Az ablakot benyomtuk. Nagyapám annyit mondott, hogy ez a „toborzó iroda”. Lényegében az ablakon keresztül jutottunk be, láttam még az itt lévő asztalokat, papírokkal, néhány ember volt csak itt, gondolom töltötték ki a jelentkezési íveket, nem tudom. Ekkor már ébredeztem, éreztem valami húzó hatást, ahogyan az álomból az ébrenlétbe tértem vissza. Néhány pillanat múlva a saját ágyamban találtam magam, ébren. Megnéztem a telefonon az időt. Hajnali 3.45-volt.

Értékelés:

Meglehetősen fantáziadús álom volt, sajnos tényleg nem maradt meg több. Amit még el lehetne mondani, feltűnő volt az álombeli alakok félelme, idegeskedése, hogy minden információt a nyakamba akartak zúdítani. A "frontvonal" pedig nagyon kicsi volt, mintha egy átjáró lett volna a két világ között, és én ennek az átjárónak a másik oldalán lennék.

Több okból különös ez az álom. Néhány évig itt laktunk az előző batátnőmmel, aki eljárt néha egy gyulai "tudós asszonyhoz", vagy hogy nevezik, a lényeg, hogy eléggé ezoterikus gondolkodású, "látó" ember. A barátnőn kérte, hogy vizsgálja meg a lakásunkat, ha lehet tisztítsa meg stb. Annyit mondott ez az asszony, hogy van egy átjáró, a nagyszobában a másik világból. Nos én hittem is nem is, most sem hiszem el teljesen, mivel mégiscsak álom volt amit megtapasztaltam, de mindenképpen elgondolkodtató. Az álombéli helyen többféle tanácsot kaptam, többféle kérést. Egyikük azt javasolta menjek el ebből a lakásból - talán így akart volna eltávolítani innen? - a másikuk a későbbi feladataimat közölte, vagy éppen ez egy visszatekintés volt előző életemre? ahol kijelölték a jelenlegi életem helyét, hogy innen védjem ezt a kis szűk határt, ezt az átjárót. Innen pedig már a spekuláció jön, elképzelések, túlgondolások. Ja igen így a végére beilleszem még azt a mondatot, ami most jutott eszembe miközben írom ezeket a sorokat: egyikük azt mondta "sokat fogsz szenvedni." Nem tudom ezt jelenlegi életemre értette-e, vagy sem.. Igaz voltak nehéz időszakaim, de egészen jó életem van a szokásos nehézségekkel, amikel mindenkinek szembe kell néznie. Most 42 éves vagyok...de jöhetnek még nehéz idők bőven.

(Ha további álomképek jutnak eszembe, kiegészítéseket fogok írni.)

 

Oldal: Álmok
Tanuságtételek és más írások - © 2008 - 2024 - tanusagtetelek.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat